MEGKOPOTT EMLÉKEK

 Az épület terveit a 19. század második felének egyik jeles építésze, Gerster Kálmán készítette. Esetében ez a szakma családi örökségnek is tekinthető, édesapja, Károly szintén sikeres építész volt. Az ifjú Gerster Bécsben végezte tanulmányait, ezután Teophil Hansen irodájában dolgozott, aki ekkoriban - többek között - a bécsi parlament tervein dolgozott. Az épületet szemlélve, a járókelők figyelmét leginkább a homlokzat síkjából kiugró, első emeleti zárt erkély vonhatja magára. Ha figyelmesebben szemléljük, egy megkopott, olvashatatlanná vált címerpajzsot is észrevehetünk rajta. Vajon mit ábrázolt valaha ez a kép, és kinek a kérésére épülhetett ez a látszólag szerény, ám a tervek alapján mégiscsak reprezentatív épület?

A DOKTORÁTUSTÓL A NEMESI CÍMERIG

A mai épület helyén egy földszintes ház állt, ezt vásárolta meg 1893-ban Wagner Emilné Anders Boriska. A következő évben már készen is álltak az új, háromemeletes bérpalota tervei. De ki, pontosabban kik is állhattak a különös csengésű név mögött?

Borbála előkelő családba született, az Andersek egy lengyel származású bárói família  leszármazottai voltak. A hölgy 1880-ban kötött házasságot Wagner Emil vegyészmérnökkel. A Wagner név szintén előkelő volt, bár nem az arisztokrácia világában, hanem tudományos körökben övezte tisztelet. Emil édesapja, Dániel ugyanis az első hazai vegyészdoktor volt, címét 1825-ben a bécsi egyetemen szerezte. Pesten 1835-ben nyitotta meg a Nádorhoz címzett patikáját. Közéleti szerepet is vállalt, a szabadságharc idején mind a Batthyány-, mind a Szemere-kormány gyógyszerészeti referenseként dolgozott, de vegyészeti tudását a puskaporgyártásban is hasznosították. Részt vett a Természettudományi Társulat megalapításában, és komoly szerepe volt a törvényszéki kémiai elemzések magyarországi meghonosításában is. Szakmai sikereinek elismeréseképpen 1886-ban Ferenc József nemesi címet adományozott neki, ekkortól viselte a család a Zólyomi előnevet.

Címerüket egy daru díszítette, ami felemelt jobb lábában egy vörös követ tartott. Ez a madár a heraldikában az éberség jelképévé vált. Az ábrázolásokon, mint ahogy a Wagner család címerén is, éppen őrt áll, hogy veszély esetén a kő vízbe ejtésével figyelmeztethesse társait. A címerpajzs tetejét egy koronás lovagi sisak díszítette, amiből egy egyszarvú ágaskodott ki. A pajzs alatt futó szalagot pedig az „In scientia virtus”, azaz „Erény a tudományban” jelmondat díszítette. A nemesítés Wagner Dániel családjára is kiterjedt, fiai is viselhették, így feltehető, hogy ezt a címert szánták a ház homlokzatának díszeként is.

WAGNER ÉS TÁRSAI

A Wagner családot ipari tevékenységéért is nagyra becsülték, Dánielnek ugyanis elméleti munkái mellett gyáralapítóként is fontos szerepe volt a hazai vegyipar megalapozásában. Gyógyszertárához egy laboratórium is tartozott, ahol jóval több árut termelt, mint amit saját patikájában eladni tudott volna. A többletet értékesíteni tudta, gyógyszerész kollégáit látta el velük. Nem sokkal később, 1847-ben megalapította a Pesti Technikai Vegyészeti Gyárat. Az üzemet 1868-ban megvásárolta tőle a Központi Magyar Gyógyszerészeti és Művegyészeti Részvénytársaság, az említett laboratórium viszont továbbra is családi kézben maradt. Az 1880-as években Dániel visszavonult, fiainak adta át helyét. Az ifjabb Dániel szintén gyógyszerész volt, a labor vezetését pedig ennek a háznak a tulajdonosa, Emil és testvére, Ödön vette át. A fivérek apjuk nyomdokain haladva hamarosan megalapították saját vegyészeti gyárukat, amely később Wagner és társai néven működött tovább. Üzemeik közül a IX. kerületi Pápay István utca 8. szám alatt álló gyárépület maradt fenn napjainkig. A földszintes, klinkertéglás gyárépületben 1912-től oxigén és széndioxidgyártás zajlott. A századfordulón mindkettő kelendő termék volt, hiszen a szikvízgyártás alapanyagául szolgáltak. Emil és Ödön bizonyos értelemben édesapjuk munkáját folytatták, mikor ebbe a vállalkozásba kezdtek, hiszen már őt is kifejezetten foglalkoztatta az ásványvizek és azok mesterséges előállításának kérdése. A 19. század második felében a szikvizet már ipari üzemben állították elő. A sűrített széndioxid és a víz találkozása azonban gyakran vezetett balesethez, a folyamat végrehajtása korántsem volt egyszerű. Később a gyártást jelentősen megkönnyítette a szállítható szénsavgáz elterjedése, ezt lehetett többek között Wagner Emiltől és Ödöntől is beszerezni.

A Magyar Numizmatikai Társulat bankettje  Forrás: Fortepan/Buzinkay Géza 

A SOKOLDALÚ ÉREM

A vegyészeten kívül egy másik tudomány, mégpedig a numizmatika, azaz az éremtan is szorosan kötődik a ház történetéhez, itt működött ugyanis 1903 és 1906 között a Magyar Numizmatikai Társulat. A napjainkban is aktív egyesületet 1901-ben, a Balaton kávéházban alapította Nuber Károly, Pákozdy Károly, Szemlér Mihály, Sziklay Jenő és Zimmermann Lajos. A társulat tagjai a tudományos kutatás és az ismeretterjesztés mellett az érméket mint művészeti alkotásokat is becsülték. Az 1920-as évek végén kezdeményezték különféle emlékérmek, jubileumi plakettek kiadását, melyeket a korszak elismert művészei, mint például Telcs Ede készítettek.

VIRÁGFÜZÉREK HELYETT

Az épület mai alakja nemcsak a kupola tekintetében különbözik az eredeti kialakítástól, Gerter Kálmán tervén a harmadik emelet magasságában még virágfüzérek díszítették az ablakok közötti részeket. A külső jegyek mellett a lakások mérete, szerkezete is változott a huszadik században. Az átalakulás, akár a város többi épülete esetében is, az 1950-es évekhez köthető. A lakóházak államosítása után a nagyobb lakások jó részét átalakították, kisebb terekre szabdalták. A lakásfelosztások mellett az 1956-os forradalom is nyomot hagyott a környék házain, ami legtöbbször golyó által okozott sérülések formájában jelentkezett, de sok esetben, mint ahogy itt is történt, nagyobb pusztítással is járt.

”A Rökk Szilárd utcán végig, most is tankok álltak” - ezt jegyezte fel naplójába 1956 novemberében Kovács Jancsi, tizennégy éves diák. A tankok pedig nemcsak álltak, hanem lőttek is, jellemzően tüzérségi ágyúk bevetésével kombinálva. A harcok komoly sérüléseket okoztak. Ezt az épületet is belövés érte, amitől leszakadt a második emelet, az itt lakók közül többen megsérültek, volt, aki életét vesztette a támadásban. Több család maradt így otthon nélkül, ők átmenetileg a Nyári Pál utcában kaptak szállást. Az épület helyreállításakor már nem az eredeti homlokzatot állították vissza, a legfontosabb szempont valószínűleg az volt, hogy újra lakhatóvá tegyék az épületet.

Szöveg: Bálint Angelika; fotók: Perényi László.
Háztól házig utcától utcáig 2. rész  Lektor: Sipka László (Józsefvárosi Önkormányzat; Civilek A Palotanegyedért Egyesület; Rév8 ZRT.) 2020.